Jó pár héttel ezelőtt különös megkeresés érkezett a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület elnökétől. Egyesületünk életéről, széleskörű tevékenységeinkről kértek beszámolót. Bevallom, akkor még nem is hallottam erről az egyesületről, így azt sem tudtam, hogy évente – a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan – kitüntetésben részesítik azokat a Vas megyében élő magánszemélyeket, akik kimagasló szorgalommal végzik munkájukat közösségükért, a kultúra és a hagyományok minél szélesebb körben való megismertetéséért.
Soha nem gondoltam bele, hogy mi, Hegypásztorok ezért bármilyen elismerésben részesülhetünk. Tettük, amit szívünk diktált. Úsztunk árral szemben, vagy éppen kihasználtuk a kedvező széljárást. Jó kormányosunk van, és jó kapitányunk. Tudják a célt, viharedzettek, erős kézzel irányítják kis hajónkat.
És most a kormányost előterjesztik kitüntetésre. Jó érzés! Főleg úgy, hogy nem mi kezdeményeztük a jelölést. Valahol messze, tőlünk 40 km-re is szemet szúrt valakiknek ez az aktív közösségi munka.
Izgalommal vártam a szombati (január 29.) átadó ünnepséget. Még mindig hihetetlennek tűnt, hogy a tíz kitüntetett között ott lehet Zágorhidi Czigány Ákos, a Hegypásztor Kör ügyvezetője. Habár kétség nem fér hozzá, hogy megérdemelte a Közösségi Kultúráért Díjat. Nem könnyű évtizedekig ezt csinálni akkor sem, ha ebben a környezetben nőtt fel. Kell ehhez a hegypásztor-lét iránti szerelem is, amit bátyjaitól örökölt.
A remek szervezésnek és konferálásnak köszönhetően színvonalas átadó ünnepségnek lehettem részese.
Jó érzés volt hallani érdemeinket, és az őszinte elismeréseket, melyeknek fókuszában Ákos állt. Mégiscsak van értelme küzdeni – gondoltam. Igaz, némi aggódás árnyékolta be örömünket. A rendezvényre nem érkezett meg polgármesterünk, akit felkértek a szervezők, hogy Oszkó község nevében köszöntse a kitüntetettet. Hosszú Zoltán színpadra szólításakor valamennyi résztvevő kérdőn nézett egymásra. A tekintetekben látszott a kimondatlan kérdés: csak nem érte valami baj az úton? A feltett kérdés jogosnak bizonyult, hiszen valamennyi kitüntetett településének vezetősége képviseltette magát, a polgármester akadályoztatása esetén valamelyik önkormányzati képviselő jött el gratulálni a kitüntetettnek.
A következő pillanat azonban már feledtette is a kérdést, hiszen Ákos mellé a színpadra szólították Kovács István elnökünket is, hogy kettőjüknek adják át a Vas Megyei Közgyűlés által odaítélt oklevelet, amellyel a Hegypásztor Kör 25 éves munkáját kívánták elismerni.
Az oklevelet Básthy Béla Kőszeg város alpolgármestere adta át, aki Vas Megyei Közgyűlés tagja. Személyes kötődésit emlegetve a gratuláció nagyon szívhez szóló és felemelő volt. Az euforikus hangulat a díjátadót követő állófogadáson sem ért véget. Az őszinte gratulációk megalapozták az egész hétvégénk kellemes, örömteli hangulatát.
Ennek a pár órának a tanulságaként a következőket vontam le: azt kívánom magunknak a következő 25 évre, hogy mindig legyenek érdeklődő, lelkes emberek, akik szakmailag elismerik, értékelik munkákat, akik segítenek a nehézségeken túljutni, és támogatnak az akadályokkal, féltékenységgel, irigységgel átszőtt kusza világban, hogy önmagunkhoz és céljainkhoz hűek maradjunk.
Vörös-Takács Márta
