Elment. Szinte felfoghatatlan, hogy mindenki Cilikéje, Cili nénije ezentúl nem integet és köszön már messziről, nem invitál be öt percre beszélgetni és egy üdítőt meginni, nem óv minden fiatalt pótanyukaként.
Élénken él még bennünk a kép sok munkától kérges kezéről, postás biciklijéről, az útszéli kereszteket festő lelkes Nőszövetségi tagról, a legaktívabb hegypásztorosról, aki elsőként taposta a sarat, meszelte a falat, szedte a szemetet, adagolta az ételt, tájékoztatta a turistákat, vagy a háttérben kitartóan főzte a kávét, ha a szükség éppen úgy kívánta. Soha nem mondott nemet. Nyitottsága, óriási energiája, életszeretete mindenkit magával ragadott, igazi csapatjátékos volt.
Hatalmas űrt hagyott maga után nem csak családjában, de az egész faluban. Jutalmazza meg őt a Jóisten földi jóságáért! Hiányozni fog mindannyiunknak, nagyon…
Hegypásztorosok, Oszkóiak