Osco (oszkó) nevű nép az ókori Itáliában

Időszámításunk előtt, a vaskorszakban kb. a VI.-III.század között élt az Osco nevezetű nép (latinul: Oscus, angolul: Oscan) a mai Itália középső területén. Az Osco nép eredete ismeretlen. Az Osco-k  az Umber nevezetű néppel együtt alkották az. un. Samniti népeket. Ezek a maguk idején sokkal jelentősebbek voltak a Róma környéki latinoknál. Lassan azonban a latinok megerősödtek és több véres háborúban visszaszorították, majd megukba olvasztották ezeket a népeket. Az Osco nyelv ugyan latin nyelvnek számít, de elég nagyon eltér a latintól. Az Oscoknak saját rovásírásuk volt, ami erősen hasonlít az etruszk rovásíráshoz. Elég sok nyelvemlék maradt fenn utánuk. Bővebben lásd a mellékelt olasz és angol nyelvű linkeket.

Angolul az alábbi linken többet tudni meg az Oscan (Osco) nyelvről, rovásírásról és nyelvtanról:

www.sanniti.info/smliny.html

Olaszul az alábbi linken többet tudni meg az Osco nyelvről, rovásírásról és nyelvtanról : www.sanniti.info/smlin.html

A baszkok és etruszkok római, latin neveiről

Érdekes könyvre bukkantam Enríque de Gandía: Orígenes Prearios del Pueblo Vasco (A baszk nép őseinek eredetéről) című 1943-ban Buenos Airesben kiadott munkájában. Foglalkozik a titokzatos baszk nép eredetével, melyet több tudós is kaukázusi eredetűnek tart, hasonlóan az etruszkok eredetéhez. Többen az etruszkokat baszk vagy mindkettőt közös kaukázusi eredetűnek tartják. Természetesen nagyon érdekes volna tudni, hogy ezeknek a régi ragozó nyelveknek volt-e valamikor is valamiféle kapcsolata más eurázsiai ragozó nyelvekkel, mint a magyar, vagy más finnugor  nyelvekkel vagy a török nyelvekkel.

Az oszkó névvel kapcsolatban itt számunkra érdekes az osco, oscus, asco,ascus, usco, uscus tartalmú és végződésű nevek, melyeket a legtöbb nyelvész ligur eredetűnek tart.  (Igaz a ligurok eredetéről már senki nem tud szinte semmit sem.) A baszkok magukat soha nem nevezték sem basconak vagy vasconak sem basconesnek vagy vasconesnek, hanem az országot Euskadinak, a nyelvet euskaranak.  A latin forrásokban azonban a ilyen nevek bukkannak fel mint:

Osquidates (oszkidátesz) ill. Osquidetas (oszkidetász): Navarrában a Pireneus hegység nyugati oldalán élt nép.

Morosgo (moroszgo): már Pliniusz római történetíró által említett nép a nyugati Pireneusban.

Menosca (menoszká): jelenthette a magas, hegyi baszkokat

Orozko (oroszko, orozko): hegyi baszkot vagy folyómenti baszkot jelenthetett az or ill. oro = magasság vagy az or ill.  ur = folyó szavakból

Ioscos vagy Ubiscos (ioszkosz vagy ubiszkosz): Sztrabón, Pliniusz és Ptolemaiosz történetírók ezeket a Garonne (ma Franciaország) és a tenger között élt népnek tartja, feltehetően folyómenti baszkokat jelenthetett a név.

Osca (oszká): Huesca spanyol város római neve, melyet E.Gandia baszk eredetűnek tart

Etruscus (etruszkusz): az etruszkok latin neve, ők magukat rasennanak vagy razennanak nevezték

Ezenkivül még egy sor ilyen név mint: Oscua (oszkuá),  Escoua (eszkuá),  Ouscis (ouszkisz), Vesci (veszki), Uascón (uászkón) stb.

Az Alánok As (ász), Assi (ásszi), Os (osz), Osi (oszi) és más neveiről

A perzsa nyelvcsaládhoz tartozó alánokat a történelmi források már időszámításumk elötti III.századtól említik körülbelül időszámításunk utáni XIII. század végéig különböző neveken mint: Alans, Alani, Alanliao, Aorses, As, Assi, Asses, Azzos, Asud, Ясы, Jász, Ovset, Ovsi, Os, Osi stb.  Ma élő őseik a Kaukázusban élő oszét nép, akik ugyan magukat nem oszétnek, hanem Digornak és Irunnak neveznek. Györffy György A magyarság keleti elemei c. könyvében többek között a következőket írja róluk: “Iráni nyelvű nép volt ez, amely a szkíták, szarmaták és aorszok után i.sz. 50 körül nyomult be az Urál és Káspi-tó között elterülő steppvidékre. 350 táján, a hunoktól elszenvedett vereség után, egy részük nyugatra menekült, részt vett a népvándorlásban, és Észak-Afrikában telepedett meg, más részük a Kaukázustól északra elterülő síkságon maradt”. “A magyar eredetmonda szerint a Hunor-Magyar tesvérpáros fivéreivel együtt a Maeotis ingoványai mellett Belár fiainak feleségeire és gyermekeire bukkant, akiket elraboltak. Köztük volt Dula alán fejedelem két leánya, akit Hunor és Magyar vett feleségül. Általános felfogás szerint ez a honfoglalás előtti magyar-alán kapcsolatok emléke, amely alán jövevényszavainkban tükröződik.” Ilyen alán jövevényszavak többek között: asszony, híd, vért, verem, méreg, üveg, zöld, gazdag, egész, legény stb. De nyelvészeink több helynevünket is az alánok As, Ász, Os, Osz nevéből eredeztetik. A magyarokhoz csatlakozott alán törzsek, törzstöredékek neve ezek szerint az Aszlár, Azalar, Ozlar, Oslar, Ozlaar, Oszlár, Hozlar, Huzlar, Eszlár, Vzlar nevekben valamint a Varsány névben illetve ennek korábbi alakjaiban Uuosian, Wasciana, Wossyan, Vosyan,Uosian, Vasian, Ossian, Oziun, Ozyan, Oszián maradt fenn. Az Oszlár név osz előtagja a népnevet jelenti, a -lár végződése pedig, ami a török többesszám ragja, arra utal, hogy az alán törzsek török környezetben (kabar, besenyő, úz) érkezhettek hazánkba. Szerintem az alán eredetű helynevekhez lehetne sorolni Asszony tartalmú helyneveinket is: Vasasszonyfa, Vasboldogasszony, Ostffyasszonyfa, Asszonyfapuszta stb. melyeknek első írott alakjai Ozun, Oschun, Ozzun, Azzon, Azun, Asson, Assun, Asscun valamint az Aszód, Aszó, Uszód (Vsud, Ussod), Ózd (Ouzd, Ovzd) stb. helyneveinket is. Érdekes, hogy 1846-ban Aszódon Érdy János pogány sírokat talált, melyeket ő úz (oğuz ejtsd ouz) eredetűnek tartott.

Németországban a -lar végződésű helynevekkel kapcsolatban érdekes volna megvizsgálni az Uslar (uszlár), Goslar (goszlár), Fritzlar (fricclár),  Aßlar (ászlár), Wetzlar (vecclár)Dorlar (dorlár) helyneveket a hun-alán eredet szempontjából is. (A nevek eredete állitólag mind a római korba nyúlik vissza, de ezeket a hivatalos álláspont kelta eredetűnek tartja.) Továbbá érdekes a Weimar melletti Oßmannstedt (osszmánstett)  város helyneve is, melyet először 965-ben említenek Azmenstat néven. Ebben a városban találtak egy nagyon jelentős sírleletet, melyből egy keleti-gót nemesasszony csontváza került elő, hun kapcsolatokra utaló zsugorított koponyával és egy díszes sas-fibulával. Egyébként az itt említett városok mind az alánok ill. hunok nyugati irányú útvonalába estek.

Bernard S.Bachrach amerikai történész A History of the Alans in the West könyvében nagyszámú Alan helynevet (Alaincourt, Allaines, Allains, Alains stb) mutat ki főleg Olaszországban az Alpok déli oldalán, Franciaországban, a Pireneusok mindkét oldalán. Bachrach sajnos nem foglalkozott az As, Os tartalmú helynevekkel, de ezek az alánok fenti letelepedési területein mindenütt megtalálhatók. Vera Kovalevszkaja az oroszok ismert alán kutatója többek között ilyen neveket említ: Aspe, Asse, Asson, Assier, Ascou, Oso, Osse, Ossé, Osson, Ousson stb. Egy egész sor helységnek megtalálni a honlapját is, például a Pireneusok francia oldalán: www.ossun.fr/ vagy www.asson.fr vagy www.ascou-la-forge.fr vagy a Loire völgyében http://ousson.fr Talán az Észak-Afrikában letelepedett alánokra utal a marokkói Asfalou is.

Ászok és Ószok a vikingek ősmondájában az Ynglinga saga-ban

A norvég és svéd nép számára fontos eredetmonda az Ynglinga (ünglinga) nemzetség története (Ynglingaättens historia), mely ősüknek Odin (ejtsd: udin) törzsfőnöknek a történetét, származását mondja el. Az első részben a föld országairól szól a monda és arról, hogy a Tanais (Don) folyó körüli Tanakvisl ill. Vanakvisl országtól keletre volt Åsaland (Ószaföld) vagy Åsahem (Ószalak), melynek legfontosabb várát  Asgård (Ászgord)-nak hívták és annak uralkodója Odin törzsfőnök volt. (“Norrifrån rinner de fjäll, som sträcka sig utanför all bygd, genom Svithiod (det stora) en flod, som rätteligen heter Tanais; hon kallades fordom Tanakvisl eller Vanakvisl. Den flyter ut i Svarta havet… Landet öster om Tanakvisl i Asien kallades Åsaland eller Åsahem; den förnämsta borgen som var i landet kallade de Asgård. I borgen härskade en hövding, som hette Odin..”)

Thor Heyerdahl a norvégek híres utazója ( a Kon-Tiki expedició szervezője) a vikingek őshazáját ezen a részen az Azovi tenger környékén vélte felfedezni, ezért több kutatóutat tett az Azovi tenger környékére és Azerbajdzsánba., ahol Bakutól 50 km-re nyugatra Gobustanban nagy sziklarajzok emlékeztetnek a viking hajókra. A sziklarajzok teljesen megegyeznek az északon is található viking hajókat ábrázoló sziklarajzokkal. Thor Heyerdahl szerint a vikingek a nagy folyókon (Don, Volga, Dnyepr stb) állatbőrből és fából készült szétszethető hajókon közlekedtek. Heyerdahl Odin nevét (ejtsd: udin)  esetleges összefüggésbe hozza az Azerbajdzsánban élő udin, udi nép nevével is.

Uskok (uszkok),  dalmáciai határőrnép, kalózok a török ellen

1530 körül a dalmáciai határvidéken Klis várának környékén bukkanak fel először az uskok-ok szabadcsapatai. Főleg a török területről származó keresztény vagy muzulmánból újra kereszténnyé vált különféle nemzetiségű menekültekből verbuválodtak.. Nevűk az uskočiti (uszkocsiti) – menekült, szökevény szóból keletkezett. A Habsburgok adókedvezménnyel és bizonyos előjogokkal (hasonlóan a magyar hajdúkhoz) támogatták a határőrvidéki uskokokat, de anyagilag nem kaptak segítséget és főleg a törökök ellen folytatott rablórajtaütésekből éltek. A törökök egy idő után elfoglalták Klis várát, ekkor az uskok-ok Senj város környékére húzódtak és ezután tengeri kalózokként támadták meg a török hajókat, de később a Velencei köztársaság hajóit is, mível Velence élénk kereskedelmet folytatott a török birodalommal. Az uskok-ok tevékenysége kb. 1618-ig folytatódott több-kevesebb sikerrel.

Szerző: Oszkó Zoltán

Kapcsolat / Contacts: zoltan@oszko.hu